Az előző élet

10 elképesztő dolog, amit gyerekek meséltek az előző életeikről

1.
"Amikor a kisfiam 3 éves volt, azt mondta nekem, hogy igazán kedveli az új apukáját, mert nagyon kedves. De mivel a férjem az egyetlen apukája, megkérdeztem tőle, hogy érti ezt. Erre ő:"A régi apukám nagyon gonosz volt. Hátba szúrt egy késsel és meghaltam. De az új apukámat nagyon szeretem, ő sosem tenne ilyet velem."

2.
"Kislány koromban egyszer teljesen kikeltem magamból, amikor megpillantottam egy srácot a közértben. Ez elég szokatlan volt tőlem, mert általában csendes és jó magaviseletű voltam. Azelőtt még sosem kellett kivezetni sehonnan rosszalkodás miatt, de ezúttal el kellett hagynunk az üzletet. Amikor az autóhoz értünk és az anyukám megkérdezte, hogy mi ütött belém, elmeséltem neki, hogy ez a srác volt az, aki elvett engem az első anyukámtól, elrejtett a padlója alá és ott kellett aludnom jó sokáig, amíg fel nem ébredtem az új anyukámnál. Hazafelé menet pedig nem voltam hajlandó az autóülésen ülni, hanem a műszerfal alá bújtam, hogy még egyszer el ne tudjon vinni. Anyukám teljesen kiakadt az egészen, hiszen ő valóban a biológiai anyám, így nyilvánvalóan ő az "első" anyukám is..."



3.
"Egy este, ahogy a két és fél éves kislányunkat kivettük a fürdőkádból és a feleségemmel elkezdtük neki magyarázni, hogy miért olyan fontos az intim higiénia, ő egyszer csak közbeszólt: "Á, ott aztán engem senki sem fog piszkálni. Egy éjszaka megpróbálták. Berúgták az ajtót és megpróbálták, de én szembeszálltam velük. Aztán meghaltam és most itt vagyok." Mondta mindezt, mintha mi sem lenne természetesebb."

4.
""Mielőtt ideszülettem volna, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik anyukám már nagyon öregek. Ők megúszták, amikor kigyulladt az autó, de én nem, az biztos." 5 vagy 6 éves volt, amikor ezt mondta. Derült égből villámcsapás volt."

5.
"Kisebb korában a húgomnak az volt a szokása, hogy a dédapánkat ábrázoló képpel a kezében sírva masírozott fel s alá a házban, miközben ezt mondogatta: "Hiányzol Harvey".
 Harvey már jóval azelőtt meghalt, mielőtt én születtem. Ezen a mindennapos eseményen túl anyukám szerint a húgom folyton olyanokat mondott, amiket annak idején Lucy dédmamánk szokott mondani."

6.
"Akkoriban, amikor a húgom elkezdett járni, igazán felkavaró dolgokat mondott. Olyanokról beszélt, hogy a régi családja mindenféle tárgyat belédugott, amitől ő sírt, de az apukája aztán egyszer annyira megégette, hogy végül megtalált minket, az új családját. Kb 2 és 4 éves kora között mesélt ilyenekről. Ahhoz túl kicsi volt, hogy valaha is ki lett volna téve olyan tartalmaknak, amelyekben gyerekek vagy bárki más ilyesmit élt volna át, így a családom mindig is azon a véleményen volt, hogy egy előző élet emlékei gyötrik."

7.
"A fiam 2 és 6 éves kora között folyton elmesélte ugyanazt a történetet arról, hogy hogyan választott ki anyukájának. Olyasmiket mondott, hogy egy öltönyös emberrel választottak ki az anyukáját, aki majd segíteni fogja az életfeladata teljesítésében. Pedig mi aztán sosem beszélgettünk spiritualitásról és nem is vallásos közegben neveltük. Ahogy leírta, az egész olyan volt, mint amikor az ember az üzletben válogat. Egy fényes teremben felsorakozott egy csomó ember, mintha babák lennének és ő kiválasztott engem. Az öltönyös fickó megkérdezte, hogy biztos-e a döntésében, mire ő azt felelte igen és utána megszületett. A fiam kiskorában megőrült a második világháborús repülőkért is. Be tudta őket azonosítani, a részeiket is, hogy hol használták őket meg ilyenek. A mai napig fogalmam sincs honnét vette ezeket az információkat. Én egy tudományos érdeklődésű csaj vagyok, az apukája meg matekos. Mindig nagyapának hívtuk őt magunk között a békés és gondoskodó  természete miatt. Ez a gyerek biztos, hogy öreg lélek."

8.
"Az unokaöcsém, amikor úgy igazán elkezdett mondatokban beszélni, azt mondta a nővéremnek és a férjének, hogy annyira boldog, hogy őket választotta. Aztán azzal folytatta, hogy mielőtt kisbaba volt, egy fényes szobában sok embert látott, akik közül  az Anyukáját választotta ki, mert neki olyan kedves arca volt."

9.
"A nővérem abban az évben született, amikor az apám anyukája meghalt. Apukám szerint, amikor a nővérem elég nagy volt már ahhoz, hogy tudjon pár szót mondani, azt mondta: "Én vagyok az anyád"."

10.
"Anyukám elmesélése alapján, amikor kisebb voltam, elmondtam neki, hogy hogyan haltam meg egy tűzben egyszer réges-régen. Erre ugyan nem emlékszem, de legnagyobb félelmeim egyike, hogy leég a házam. Már az is félelemmel tölt el, ha csak szabadtéri tűz közelében kell lennem."

Forrás: http://napielemozsia.hu

"Elmesélte előző életét a kishúgom"

"Hárman vagyunk testvérek: a húgom hat, az öcsém nyolc évvel fiatalabb nálam. A húgom különös visszaemlékezéséről szeretnék beszámolni, melynek a szüleimmel mi is tanúi voltunk. A húgom talán nyolc-kilenc hónapos lehetett, amikor egy alkalommal a szobában ültünk, beszélgettünk, és a társalgás néhány másodpercnyi szünetében egy tisztán, érthetően kivehető mondatot hallottunk valahonnan: „Lelőtték a szarvast?” Egy ismeretlen női hang tette fel a kérdést, és nekünk fogalmunk sem volt arról, hogy honnan jön a kérdés, hiszen a szobában lévők egyikétől sem származhatott. Később jöttünk rá, hogy csak a kishúgom kérdezhetett akkor bennünket. Sokszor emlegettük az esetet, hiszen valamennyien különösnek találtuk.

Hároméves korában a húgom beszélni, kérdezni kezdett: kereste a lovat, a bordó ruháját, a kalapját, nézegette magát a tükörben, állandóan felvette édesanyám szoknyáit, és úgy járkált bennük a lakásban - amely egyébként sehogyan nem tetszett neki. Mondta is, hogy ő rengeteg szobára emlékszik, és nagyon nagy házra. Badarságnak véltük mindezt, hiszen egy gyerek fantáziája a mesék miatt is gyakran rendkívül szabadon szárnyal, ám ahogy múltak az évek, egyre többet tudtunk meg húgom „előző életéről".

Közben állandó hasfájásról panaszkodott, de amikor az orvos megvizsgálta, soha semmilyen okát nem találta a fájdalomnak. Évekkel később, már nagylányként mesélt nekünk arról a bizonyos előző életéről. Elmondta, hogy gazdag lány volt, hatalmas házban lakott egy nagybirtokon. Részletesen leírta a házat, a parkot, a bútorokat, és az utoljára viselt ruháját, egy hosszú bordó ruhát csipkegallérral, kalappal. Csinos fiatal nő volt, vendégeivel sokat jártak lovagolni, vadászni. Bár mostani életében sohasem lovagolt, gyakran panaszkodott, mennyire kényelmetlen volt a kisasszonyszerep, hiszen akkor, a múlt század elején a nők csak kényelmetlen ruhákban lovagolhattak.

Arra is emlékezett, hogy a halála napján ősz volt, nagy társasággal indultak vadászni. Úgy festette le az erdőt, a puskás, vadászkalapos urakat és hölgyeket, a hajtókat, a szolgákat, hogy én szinte magam előtt láttam mindent. Pontosan úgy, mintha mostanában egy múlt században játszódó filmet néznék a televízióban. Még a kutyák, a lovak képe is beugrott neki, és az, hogy hirtelen felbukkant egy hatalmas szarvas, összeütköztek, és miközben leesett a lóról, az agancs valósággal felöklelte, hasba szúrta.
Minden elsötétült, de azt még felidézte, hogy mozdulatlanul fekszik az avaron, a többiek körülállják, ő pedig nagyon erős fájdalmat érzett a hasában. Ott és akkor hangzott el az utolsó mondata, amely ebben az életében az első volt: Lelőtték a szarvast? Én hiszek az újjászületésben, és elhiszem húgom minden szavát. De vajon van-e mindenkinek előző élete? És miért nem emlékszünk rá?"

A cikk szerint egy Eszter nevű nő története Salgótarjánból. 
Ez a téma nagyon érdekes egyébként.

Forrás: http://www.noiportal.hu

Két gyerek, aki emlékezett az előző életére

Shanti Devi története
1930-ban egy indiai négyéves kisgyerek, Shanti Devi minden előzmény nélkül elkezdett mesélni emberekről, ruhákról, ételekről, akiket és amelyeket nem ismerhetett. Szülei értetlenkedve hallgatták. Shanti Devi azt mesélte, Lugdinak hívják, és Muttrában élt korábban. Szavai azért is voltak meghökkentőek a szüleinek, mivel a kicsi abban a dialektusban beszélt, amit ott volt jellemző. A család el is látogatott a 128 kilométerre eső településre, ahol is a gyerek felismerte néhai férjét, és számos közös emlékük is eszébe jutott. Otthonukban remekül kiismerte magát, még azt a helyet is megjelölte, ahol halála előtt pénzt rejtett el.
 Ügyének vizsgálatára bizottságot alakítottak, amely megállapította, hogy nincs szó csalásról, és a gyerek valóban ismeretében van mindannak, amit elmondott. Shanti Devi története ma már világszerte ismert, még dokumentumfilm is készült róla.

Imad Elawar története
A libanoni Imad Elawar ötévesen, hasonlóan az előző kisgyerekhez, megdöbbentette szüleit, amikor előző életéről kezdett mesélni. Már egész kicsi kora óta emlegetett ismeretlen neveket, egyéves korában a Jamileh és a Mahmoud neveket mondta ki először. Szüleinek akkor vált különösen furcsává a helyzet, amikor Imad egy napon megállított az utcán valakit, akiben néhai szomszédját vélte felismerni.
Emlékezéseiről felvételeket készítettek, majd felkeresték a falut, ahol elmondása szerint korábban élt, hogy megpróbálják felkutatni, hol lakhatott, és kié lehetett a két név, amelyeket említett, hogy bizonyíthassák, emlékei valóban előző életéből származtak. Sikerrel jártak, Imad több fotót is felismert korábbi nagybátyjáról, Mahmoudról, illetve a szeretőjéről, Jamileh-ről. Még arra is emlékezett, hol helyezkedett el az ágya a házban végzetes betegsége idején.

Forrás: http://femina.hu

Mi a véleményed? Neked is vannak emlékeid?